A polietilén lapok előállítási módszerei elsősorban a következőket tartalmazzák:
Nagynyomású módszer: Ez a módszer magas hőmérsékleten és magas nyomáson végez polimerizációt, általában 100-200 MPa nyomás és 160-300 hőmérséklet felhasználásával. Az oxigén vagy a szerves peroxid iniciátorként történő felhasználásával az etilén-monomer polimerizáción megy keresztül oldószermentes körülmények között. A nagynyomású módszer alkalmas alacsony sűrűségű polietilén előállítására, és a terméknek jó ütésállóság és szilárdsága van.
Közepes-nyomású módszer: Ez a módszer alacsonyabb nyomás alatt végez polimerizációt, általában 7-8 MPa nyomás és 100 foknál nagyobb hőmérsékleten. Fém -oxidok katalizátorként történő felhasználásával a reakciót száraz és levegő nélküli körülmények között hajtják végre. A közepes nyomású módszer alkalmas a magas relatív molekulatömegű polietilén előállítására.
Alacsony nyomású módszer: Ez a módszer normál nyomás vagy kissé nyomás alatt álló körülmények között végez polimerizációt, és a hőmérséklet 30-70 fok. A titán -tetrakloridot és a trietilaluminumot katalizátorként használva a polimerizációs reakciót vízmentes alkán oldószerekben hajtják végre. Az alacsony nyomású módszer alkalmas nagy sűrűségű polietilén előállítására, és a termék magas szakító tulajdonságokkal és alacsony hőmérsékleti teljesítménygel rendelkezik.
Radiation Polimerizáció: Ez a módszer polimerizációs reakciót hajt végre Y-sugár sugárzás alatt, több és több tíz MPa nyomás mellett, és a {1}} fok hőmérséklete. A normál alifás szénhidrogéneket vagy cikloalkánokat használják az etilén -monomerek abszorbensként, a katalizátor pedig a titán -tetraklorid alkán diszperziója. A sugárzási polimerizáció alkalmas specifikus tulajdonságokkal rendelkező polietilén termékek előállítására.